Amik a világ legjobb érzései közé tartoznak:
- Autót venni
- Jó autót venni
Utóbbi nem jelenti azt, hogy hibátlannak kell lennie, mert ha az ember nem a szalonból, hanem a megunt tárgyak osztályáról vásárol, esetleg a szeméttelepről, akkor ez nem is szabad, hogy elvárás legyen. Az ember megnézi, kipróbálja, ír magában egy listát a költségekkel együtt, annak jó esetben lealkudja a felét, és azzal áltatja magát, hogy jól járt. A feladat ezek után mindössze az, hogy otthon rendesen átnézve összeírjon egy valós listát a teendőkről, és miután rájön, hogy egyáltalán nem járt jól, mégis meggyőzze magát arról, hogy jól járt.
Én november végén megvettem egy IS300-at, és tök jól jártam vele. Mármint azt leszámítva, hogy napi járósnak vettem, és a vétel után nem sokkal hetekig nem tudtam vele napijárni. Pedig csak annyit tettem, hogy letekertem a hűtősapkát.
Nem sok saját sapkám volt életemben, de vízhűtőknek már rengeteget vettem. Ez a cucc is olyan nálam, mint a termosztát, a generátor és az önindító. Ezeknek mihamarabb újnak kell lenniük a vétel után, át kell őket nézni, fel kell őket újítani, mert addig felforró, leálló, be nem induló autókról álmodok minden éjszaka. Ez a termgenstartfóbia. Ha létezik olyan, hogy oktofóbia, akkor legyen ez is egy hivatalos defekt. Már egyébként gyógyulófélben vagyok, a Kockát úgy vettem és adtam el, hogy egyik alkatrészhez sem nyúltam ezek közül. Bár ez azóta is zavar.
Itt viszont biztos, hogy az összes meg fog történni, mert már a sapka levételénél trauma ért. Mi ez a fura állagú ganyé rajta belül? Egy ideális hűtőfolyadék csábít arra, hogy megigyam, hisz szép a színe, jó a szaga, de ez olyan volt, mintha a pocsolyából lett volna feltöltve, úgyhogy gondoltam, lecserélem. Nem volt aknás garázs, mert abban az Alfa újul éppen, de már komplett futóművet is szedtem ki az utcán, úgyhogy két rámpával a vízcsere semmiség. Enyhén nehezítő körülmény, hogy december volt, és ezen a télen szabadságot vett ki a globális felmelegedés. Kitekertem a leeresztőt az új hűtőből, amit msáfél évvel azelőtt cseréltetett az előző tulaj, amikor gyári Toyota vezérlést és Aisin vízpumpát is beszereltetett az egyik neves műhelyben.
Még nem mondtam, de azért is nyúltam a hűtőrendszerhez, mert nem volt az autóban fűtés a bal oldalon. Ez tipikus hiba az IS300-nál, meg az IS200-nál is, eltömődik a fűtőradiátor, jellemzően azért, mert elkezd rozsdásodni belül a rendszer a tróger tulajdonosok miatt, akik sosem cserélték a löttyöt. Furcsálltam volna, ha itt is ez lenne a helyzet, mert ez a példány Svájcból jött tíz évvel ezelőtt, végicsapkodott szervizkönyvvel rendelkezik, itthon pedig egy rendes bölcsészkabátos ember első autója volt, aki nem sajnált tőle semmit, ez látható abból is, hogy hova hordta szervizbe és milyen minőségű alkatrészekkel zajlott a karbantartás. De ennek a helyzetnek utána kellett járni, mert én ugyan szeretem, ha fáj, de egy komplett telet nem hoznék le rendes fűtés nélkül, ha nem muszáj.
Mire lecsorgott a folyadék, már tudtam, hogy nyögni fogok. Itt baj van, nem kicsi.

Nem láttam még ilyet, úgyhogy olyat tettem, amilyet még soha. Lefotóztam a Chatgpt-nek a látványt. Igen, úgy tűnik, hogy hosszú évek után eljutottam a legaljára, a kezdővonal mögé három körrel. Gyűlölöm, amikor gépekkel beszélgetnek az emberek, utálom, ha a gép elkezd emberi módon fogalmazni, engem már az is zavar időtlen idők óta, amikor egy gép bármit is megköszön. Többek közt ezért is utálom az összes új autót, egy gép ne magyarázzon, csak tegye, amit mondanak neki, ne az ember tegye azt, amit egy élettelen gép közöl vele. Menj lassabban, gyorsíts óvatosabban, tolass körültekintően, kuss legyen, majd én tudom, hogy mit akarok csinálni veled, te masina... Most mondjuk pont nem tudtam, hogy ezzel mit tegyek. De kisvártatva megjött az analízis a kompjútertől, ez bizony olaj. Olaj van a hűtőrendszerben… Óbazz, ez eléggé megmagyarázza a látványt.
Rögtön az ugrik be ilyenkor az egyszerinek, hogy akkor ez a motor hengerfejes. Én sem vagyok kivétel, de azt is tudom, hogy ez egy 2JZ, ami nem szokott hengerfejes lenni. Itt ráadásul nyaral a születése óta, ez a turbótlan kivitel automata váltóval maga a wellness ennek a motornak, tulajdonképpen nem történik vele semmi. Szóval itt valami másnak kell lennie a gondnak, hisz semmi más jelét nem mutatja a hengerfejességnek, pedig az nem merülne ki ennyiben. Ha már ekkora lendületben voltam a szánalmasság lejtőjén, akkor megérdeklődtem a géptől, hogy mégis mi okozhatja ezt. Mire közölte a gép, hogy ezeknél tipikusan előforduló hiba az, hogy az olajhűtő átereszt és akkor keveredik a víz az olajjal. Pontosabban olaj kerül a vízbe, de víz nem kerülhet az olajba, mivel az olajnyomás jóval nagyobb. Hmmm, ennek lehet értelme… Mondjuk a tipikusságot illetően volnának kétségeim, mert guglizásra nem hemzsegtek a találatok, konkrétan nulla, meg is kérdeztem, hogy mégis mi alapján állítja ezt. Erre mutatott két eldugott fórumot, ahol csak feltetelezték ezt valami hiba kapcsán, de nem lett bizonyítva. Na mindegy, iránymutatásnak jó, én elindulok erre. Bár még nem sokat nézegettem a motorteret, ezért nem vettem észre, hogy volna benne olajhűtő, de most, hogy megnéztem alaposabban, így sem láttam. Azaz de, meglett. A hozzáférhetetlen olajszűrő alatt van egy sokkal hozzáférhetetlenebb, vizes olajhűtő. Toyota, néha annyira utállak.
Így nem járok vele, az biztos. Átmostam a fűtőradiátort, hogy kiderülhessen, tényleg nem rozsdalé miatt tömődött el, mert csakhamar kristálytiszta desztillált vizet tudtam benne keringetni némi citromsavval. Feltöltöttem a rendszert rendes hűtőfolyadékkal, hátha mégis muszáj lesz beindítani és elrohanni valahova, és nekiálltam kitalálni a megoldást. De a kérdés adott volt. Mióta lehet ez ilyen? Az biztos, hogy másfél éve volt megbontva ez a hűtőkör, előtte kizárt, hogy ilyen volt, Szutiék ezt azonnal észrevették volna és megoldják. A tulaj pedig ki is fizette volna, kerüljön bármennyibe. Nem tudott róla, ő csak felhasználó volt, a nem működő fűtést sem vette észre, amikor a próbakörön megemlítettem, ő csak jelezte az anyósülésről, hogy pedig az működik. Meg amúgy is ritkán vezette télen, nem azért tartotta, hogy elhasználja. Szóval ez a ragya az utóbbi időkben alakulhatott ki.
Savazás az utcán. Itt már kétszer cseréltem vizet, és látszik, hogy harmadszorra már kristálytiszta volt, előtte is csak olajos barnaság jött, rozsdalé szerencsére semmi, ez a rendszer nem korhad belülről
Kellett szereznem egy új olajhűtőt. Cikkszámát csakhamar kinyertem a Toyodiy-ról, de olyan már nincs, ami ebben van, csak egy másik fajta. Gyakran megesik ez, valamit változtattak rajta időközben. Kapható itt-ott a neten, kalkulálgattam, de mindenhogy brutális áron jönne Japánból és ami a fő, sokat kéne várni rá. Így hát megkérdeztem a helyi Toyotát, ahova már úgyis hazajárok nagyon régóta, hátha nem kétszer annyiért hoznák. Kiderült, hogy tudnak hozatni, és végül némi kedvezménnyel úgy alakult, hogy nem is többért, mint külföldről. Megrendeltük, innentől már csak ismeretlen hosszúságú ideig kellett várni, mert pont évvégén, a két ünnep között lett lerendelve. Januárban majd kiderül, hogy mikor érkezhet meg.
Épphogy elkezdtem volna várni úgy rendesen, mire január 5-én váratlanul megérkezett… Ekkor már három hete játszott akku nélküli szobrot az IS, takarosan be is lepte a hó. Nem, az előző mondatban a másodikat direkt nem írtam nagybetűkkel. Senkinek nem kéne tennie. Az olajhűtőt viszont ki kellett cserélni.
A gond annyi volt, hogy nem volt hol megtenni, épp mínusz fokok voltak, régóta nem látott méretű hóval. És bár régen szakadó esőben, meg télen, fagypont alatt is bringával jártam, még ónos eső esetén is tekertem a szögessel, mára úgy döntöttem, hogy öreg vagyok ahhoz, hogy jégtömbként nyúlkáljak a fagyott vasakhoz. Az Alfát csináltam a télen is, mert bár nem fűtött az a garázs sem, de van benne akna, nincs benne hó, és be tudok vinni egy hősugárzót, hogy az egy fokból csináljon hetet. Lukszuskörülmények az utcai szenvedéshez képest. De nincs másik garázs, pláne olyan, ami fűtött.
Majd egy szép napon váratlanul bevillant, hogy de, van egy olyan.

A Fos ott hever egy lakótelepi garázsban, aminek a környékén Fluor Tomi, Szoboszlai Dominik, meg jómagam nőttünk fel, különböző időszakokban. Nemcsak ez a különlegessége a helynek, hanem az is, hogy egy négyemeletes alján van ez a kuckó, és átmennek rajta fűtéscsövek. Nincs az a tél, amelyik során hidegebb volna itt 15 foknál. Odamentem és bizony, az a rozsdás, szétmálló kasztnis, ám gyöngymotoros legenda ott wellnesselt a 17 fokban, tökéletes páratartalomban. Adta magát a teendő, ki kell baszni onnan, és a helyére beállva megcsinálhatom a kék Kombinét. De hova tegyem? Az utcán nem hagyhatom, már csak azért sem, mert nem lehet bezárni, ráadásul úgy néz ki, hogy még egy háborús övezetet is csak elcsúfítani tudna. Beugrott agyamba Dávid, aki megvette az én Hacsimat annak idején, és akinél annyi rom van, hogy eggyel több már neki sem tűnne fel. Mivel cuki, nem is tudott ellenállni annak a csodás gondolatnak, hogy egy ilyen pusztulat ott álljon az udvarában, ismeretlen hosszúságú ideig. Kibéreltem egy autószállítót és átvittük hozzá egy szép estén.

Úgyhogy átvihettem ezen garázsba a Kombinét, a rámpákat, meg minden egyebet és kezdetét vehette a műtét. Persze csak egy nap elteltével, amikorra már kiolvadt a mű, és átvette a garázs hőjét. A terv egyszerű, kiszedni a hozzáférhetetlen olajhűtőt, belerakni az újat, átmosni a hűtőrendszert a búvárszivattyúval, hogy mindenhonnan kijöjjön az olajos retek, új folyadék bele, akkor már egy olajcsere sem árthat, biztos ami biztos. Nekiálltam.

Felülről esélytelen volt rendesen hozzáférni még bontás után is, de lebontva dolgokat alulról már nem volt muszáj összemenni húszcentisre, hogy hozzáférhessek. Nem volt egyszerű, mert erőkarnak nem volt hely, a rögzítőcsavar pedig 23 éve érintetlenül szorította a hűtőt a blokkhoz. És persze a rákötött vízcsöveket sem volt épp egyszerű leszedni, de párezer káromkodás és hosszú órák kitartása nem maradhatott eredménytelen. És itt ért az első meglepetés… A két hűtő nem ugyanolyan.

Ez magadta a választ arra is, hogy miért lehet ehhez az autóhoz két különböző hosszúságú olajszűrőt kapni. Az olajszűrő maga nem gond, abból megvehetem bármikor a rövidebbet, de ez a különbség az olajhűtők vastagságában azt jelentette, hogy nem tudtam egyből felrakni az új hűtőt, mert az eredeti rögzítőcsavar rövid volt az újhoz. Mellesleg az átmérője sem volt megfelelő. Hazamenetel, guglizgatás, keresgélés. Ugye ide most már másik csavar kellett. Kitúrtam a megfelelő cikkszámot, keresgéltem a neten, semmi. Másnap megkérdeztem a törzshelyemen, hogy mennyiért tudnak ilyet hozni nekem, de az a válasz érkezett, hogy semennyiért sem, már rég nem gyártják. Ó, Toyota, hogy én mennyire tudlak utálni… Hűtőt gyártasz, hozzá való rögzítőalkalmatosságot nem. Használtan sincs, sehogy sincs. Egyetlen képet találtam csak a neten, hogy miként nézhet ki, és ahogy láttam, ebbe már szereltek valami szelepet is, nem is csak egy szimpla csavar. Maga a rézhűtő is tudományosabbnak tűnik egy kicsit a réginél. Mi legyen?
Akárhogy is gondolkodtam rajta, nem jutottam arra, hogy muszáj ennek a csavarnak ilyennek lennie. Eddig is egy szimpla vasdarab volt gyárilag, ami csak áteresztette magán ész nélkül a ganyét. És akárhogy néztem a hűtőt, az sem tűnt olyannak, mint aminek problémája lenne azzal, ha csak átmegy rajta egy üreges vas. Úgyhogy mivel eleve nincs más megoldás, legyártatok egy ahhoz hasonlót, ami már kellő méretekkel fog rendelkezni. Másnap már az esztergályosnál álltam bociszemekkel, az új hűtővel, meg az eredeti csavarral. Egy ilyesmi kéne, csak olyasmi legyen, ami ehhez jó. Okéjó, kusslegyen, takarodj, gyere majd, ha szólok.
Két nap múlva szólt, addig én szereztem rövidebb olajszűrőt. Imádom ezt az embert, eddig még nem tudtam olyan kéréssel odamenni, amit ne tudott volna teljesíteni. Lehet ezt nem kellett volna leírnom a pride hónapban, mert még félreérti valaki, de mindegy, mire ez a firka kikerül, addigra már eljön a július.
Innentől a cserének már nem volt akadálya. Rengeteg káromkodással később bent volt a helyén az új hűtő, a rajta átfutó vízcsöveket is leginkább hangerővel lehetett a helyükre illeszteni, rendes hozzáférés híján. Már csak a pacsálás, vagyis a hűtőrendszer átmosása volt hátra. Ehhez kellett egy vödör, benne a búvárszivattyúval, amit rákötöttem a rendszerre, kiiktatva a fűtőradiátort. Előtte kivettem a termosztátot. Ezáltal a komplett rendszeren át tudtam tolni nyomással a desztillált vizet, kizárólag egyirányú üzemmódban, azaz nem keringetve a moslékot, hanem ami bement a vödörből, az a másik végén kijött egy tárolóedénybe. Mikor az egyik irányban áttoltam csomó desztvizet, akkor felcseréltem a csöveket, és a másik irányban is áttoltam vizet ugyanilyen módszerrel. Hogy mennyit? Egészen pontosan 75 litert. A végén persze ugyanezt megtettem a fűtőradiátorral is, ahhoz már elég volt jóval kevesebb is.


Mikor összeraktam a hűtőrendszert, helyükre kerülhettek az ékszerek. Új termosztát, új vízcsőcsonkkal, és persze új hűtősapkával, új fagyállóval. Olaj is a helyén, nem maradt más, mint a próbaindítás. Ami ilyen esetekben mindig para nálam, hisz változtattam a rendszeren. Vajon tényleg elég egy ilyen esztergált csavar? De hát miért ne volna jó? De mi van, ha nem jó? Elpucoltam rendesen, de mi van, ha mégsem, és fémreszelék kerül az olajkörbe? Nem jobb, ha inkább be sem indítom soha?
Lehúztam a gyújtást, és óvatosban csak nyünnyögtettem sokat az öndindítóval. Tekergettem még egy kicsit.
Végül úgy voltam vele, hogy most már elég a szarakodásból, elindítom. Kinyitottam a garázs mindkét ajtaját, gyújtás rá, levegő kifúj, kulcs elfordít.
Az elején két jó érzést soroltam fel, de itt egy harmadik! Csodás volt hallani, látni, hogy működik, de ilyenkor egy ideig még minden gyanús. Kiszálltam, alámásztam, hisz még a rámpákon állt, kutattam olajfolyás után a hűtőnél, szűrőnél. Lestem vízszivárgást a csőcsatlakozásoknál, bárhol, ahol hozzányúltam. Majd gyorsan be az utastérbe, nézni, hogy megjelenik -e az olajnyomás rettegett piros csodalámpája. Kiszállás, újabb alámászás, nézés. Minden rendben öt perc után is! Leszámítva, hogy szédülök és okádnom kell.
Óbakker, hiába nyitottam ki a garázsajtókat, gondolom a szél befelé fújta a mérget, háromezer köbcenti hat hengerrel pedig nem épp Grétakomfort, úgyhogy elkezdtem megölni magam a szűk helyen. Pontosabban inkább ő akart megölni, hisz nem először csinálta, amióta megvettem, és később sem állt távolt tőle a műfaj. Kirohantam a szabadba, még csak le sem állítottam, hirtelen fontosabb lett élni, mint olajszivárgást lesni, pedig nemrég még úgy éreztem, hogy fordított a prioritás. Mély levegőket szippantgattam kicsit távolabb, próbáltam nem hányni, vajon Szoboszlai is ugyanezt csinálhatta errefelé nem is olyan rég kamaszkorában egy szombat éjszaka? Hát Fluortomi? Én csináltam pár évtizeddel ezelőtt, és hasonló helyzet volt, hisz a rosszullét előtt akkor is jól éreztem magam, csak nem vasak és gumiabroncsok, hanem cimbik és boroskólák közt.
Mikor negyed óra elteltével úgy tűnt, hogy megmaradok, visszatartott levegővel visszatértem a barlangba, leállítottam a Kombinét és rázártam a garázsajtókat. Van olajnyomás, van élet, van tökéletes fűtés. Később, olyan ezer kilométer elteltével cseréltem még egyszer hűtőfolyadékot, és azóta is boldogan jár a műszer. Én is boldogan járok vele. Négyezer kilométer elteltével úgy döntöttem, hogy tökéletes lett a beavatkozás, isteni az autó, úgyhogy örülök, hogy túléltem, hisz így vezethetem a mai napig, bármikor. Sőt, annyira megkedveltem, hogy elő is léptettem hobbiautónak. Hiába élmény minden kilométer, kellenek a közös kalandok, hogy az ember igazán megkedvelje az autóját, úgyhogy emiatt az incidens miatt sem tudok rá haragudni. Vagy csak én vagyok ilyen hülye?
Azóta is imádom, pedig eljött a tavasz, és végre rátérhettem a vásárláskor összeírt hibák és vágyak megvalósításának. Lesz arról is mit mesélni.
Itt minden szabadidőből készül, aminél nincs értékesebb. Ha tetszik, amire fordítjuk, akkor arra kérünk, hogy támogatásoddal biztass minket a folytatásra. Köszi!
Kövess minket itt is:
Olvass. Hallgass. Nincs fals.





















Még több IS300 kontentet a népnek! Amúgy több ember elöl sikerült megvenned anno ezt a szépséget, így tudom, hogy kíváncsian várjuk. 😎
Végre friss ige!